A ma megjelenő Stay Gold című Emerica produkcióhoz kedvcsinálót írni legalább olyan nehéz, mint egy BL-döntőhöz. Egyáltalán nem. Megszokott helyszínek, hasonló fények, durva trükkök és szűk nadrág: az Emerica hű maradt önmagához, mondhatni "arany maradt".
A hét évvel ezelőtti, méltán címzett This Is Skateboarding sikere után a filmkészítési szándék kissé aláhagyott a srácok háza táján. Turné videok persze napvilágot láttak, mint például a Kids In Emerica (2004), de egy egész estét betöltő kemény film még sokáig váratott magára. De ami késik, az nem múlik, így 2010. szeptember elsejére, megannyi trailer és beharangozó után kezünkben tudhatjuk e remeket. Ugyan a DVD megjelenés csak mára esedékes, ettől függetlenül sikerült már megtekintenem a művet, ezért összegezném pár szóban, vigyázva közben arra, hogy Nektek is olyan élmény legyen nézni, mint amilyen nekem volt elsőre.
Az Emerica csapat deszkázását megfogalmazó hangulat és életérzés mit sem változott, a Stay Gold kezdete és felépítése merőben hasonlít a 2003-as társához, de ez inkább egyfajta nosztalgikus örömmel tölt el minket. Ezek a fiúk nem változtak, viszont annál többet fejlődtek és ez elmondható a veteránokra is, akik mellé kiváló újonc gárda érkezett. A lépcsők magasabbak, a korlátok hosszabbak, a sebbesség nagyobb és a régi spotokon keményebb trükkök csattannak - rengeteg bevállalással megfűszerezve.
A srácok, akik az előző videóban még pofátlanul fiatalok voltak, mára felnőttek és a csapat magját képezik, melletük hasonló jövő várhat az új generáció még "zöldfülű", ám félelmetesen nagyot deszkázó tagjaira. A 21 éves Brandon Westgate - akin talán a legbővebb ruhák vannak az egész csapatból - például szélsebesen száguld egy karcolós metál nótára, de úgy, hogy szerintem ez a srác még életében nem akadt meg kavicsban. A még nála is fiatalabb Justin Figueroa-nak pedig hajánál csak a trükkjei hosszabbak hátborzongató mélységgel vegyítve. A gyerekkora óta köztudatban lévő Collin Provost évről évre jobb, és ezt ebben a videóban is bebízonyítja, ahogy társa Jamie Tancowny azt, hogy rá sem lehet panasz, sőt. Még a társulat egyetlen színesbőrű játékosán, Marquis Preston-on is jól állnak a szűk cuccok, és tökéletesen megállja helyét a szakadt- inges hippik között.
Mint azt már említettem, a gárda nagyöregjei is felveszik a kesztyűt, hogy még véletlenül se unatkozzunk. Heath Kirchart és Aaron Suski közel két évtizedes pályafutás után is tud újat mutatni, nem különben a 2003-ban még rövid résszel jelentkező, tetovált mókamester Braydon Szafranski, aki úgy tűnik a káros élvezetek mellett a gyakorlást sem vetette meg. A másik hasonló stílusú legendát Erik Ellingtont sajnos Supra-hoz való igazolása miatt már nem láthatjuk, de helyére a kiváló és elismert Jerry Hsu érkezett, aki nem félti odatenni magát. A fenegyerek Bryan Herman se annyira leépült, mint amennyire annak néz ki, erre bizonyíték, hogy miután totálisan megszégyeníti a piknik asztal fogalmát még húzósabb nótába kezd bele. Az anno kislányok kedvence Kevin "Spanky" Long tornacipőjéhez meg ragad a deszka és erről még a kölyökbajsza sem tereli el a figyelmet. Leo Romero részéről pedig inkább nem mondok semmit beszéljenek helyettem a képsorok. A film befejező momentuma - a This Is Skateboarding-hoz hasonlóan - nem más, mint Andrew Reynolds főnök úr része, aki bátran kijelenthető, hogy az Emerica egyszemélyben.
A műalkotásról szándékosan nem szeretnék túl sok leplet lerántani (pedig tudom, elég lenne egyet is), a várakozás megérte, a képsorok oltáriak, a zene zseniális, a trükkökben pedig a bevállalás ténylegesen a technika fölé emelkedik. Mindenkinek sok szeretettel ajánlom, deszkás kollégáimnak pedig kötelező darab!
.jpg){kind=link}
