Bátran állíthatom, hogy a 2010-es év eseményei sokáig meghatározó hatással lehetnek a hazai gördeszkázásra, de a Fővárosra és annak környékére biztosan. Olyan pályaépítési láz vette kezdetét, amely az utóbbi 10-20 évben már nagyon váratott magára, pedig választási kampányok ugyebár eddig is voltak.
Budapest és a környező városok deszkásainak egyik szeme sírt, a másik pedig elismerően nevetett, mikor a vidéki nagyvárosok igényesebb parkjai megnyitották kapuikat az évek során. Irigységről vagy rossz érzésről szó sincs, már csak azért sem, mert minden ilyesfajta építkezés ösztönzőleg hat a sportra és a helyiekre még inkább, másrészt mindenki képes olykor vonatra szállni – gondoljunk csak a távolság-szülte hangulatos turnékra - a cél érdekében. A Pesten úrrálévő komor hangulat viszont egy jó ideje már érezhető volt, amit minden bizonnyal a meghatározó, jól megszokott parkok elvesztése váltott ki. Az első érvágás a manapság már-már veteránnak számító korosztályt felnevelő VSZM bezárása volt. A kultikusnak számító hely - mely hangulatára máig szívesen emlékeznek vissza akik ott jártak - elvesztése után mélypont következett be, sokáig reménytelennek látszott, hogy sikerül a nagyvárosnak és deszkásainak egy hasonlóan motiváló és igazi társasági életet fabrikáló helyet összehoznia, főleg úgy, hogy itthon ekkor még igen kevés teret hódított meg eme sportág.
A leginkább görkorisokat és bringásokat kiszolgáló, fedett Roxaréna is hasonló sorsra jutott, míg a 94 óta máig a Dunára néző Görzenál kezdeti, csupán elméletben megvalósuló korisoknak és bicósoknak szánt mivolta, később a használhatóságában is megmutatkozott.
Az igazi megoldásra pár keserves évet ugyan kellett várni, de abban sokan egyetértenek, hogy a Hangár megnyitásával egy teljesen új korszak vette kezdetét hazánkban. Az első igazi fedett pálya rengeteg kissrácnak – a bicósokat és a korisokat is beleértve - adott lehetőséget a gyakorlásra télen-nyáron, a fantasztikus versenyekről nem is beszélve. A hangulatnak, az összetartásnak és a pálya sokszínűségének köszönhetően, fenállása alatt a manapság éllovasnak számító tehetségeket is sikeresen kinevelte. Az itt felcseperedő generációnak fájdalmas pont volt a hely bezárása, amit csak a időközben már megnyíló fedett, fűtőtt Godspeed (első kép) nyitása enyhített valamennyire. A kicsivel képzettebbek itt folytathatták ugyan a trükkök gyúrását, acélosítását - mivel a pálya és a kisfélcsövek sokáig igényesek és élvezhetőek voltak – de sajnos a befogadóképesség és az elemek méretei miatt az újoncok talán a kelleténél kevesebben vetették bele magukat a gördeszkázásba. Ezért is mondhatni, hogy szintén korai megszűnése a már európai versenyeken is helytálló deszkásainkat súlytotta leginkább, akik így a kinti profikhoz való felzárkózás egyik színterét vesztették el, sajnos már nem elöszőr. A szakszerűen kivitelezett, és folyamatos ráfordítást igénylő pályák egy idő után kockázatos beruházássá kezdtek vállni és megszűnésüket többnyire pénzügyi gondok okozták, időközben az ezzel ellentétben önkormányzati anyaméhéből kipattanó parkocskák - melyek álltalában a város külsőbb pontjain találtak helyet – tiszavirág életűnek bizonyultak és eltűntek az enyészet mocsarában, de legalább a hasonlóan minimalista elemeket felsorakoztató, Mom Park mellett lévő pálya fenállása alatt némi örömöt csempészett a kiábrándult szívekbe.
Hangár
A kifejezetten nekik szánt helyek hiánya mindig is a nagyobb terekre vonzotta a deszkásokat – emlékezzünk csak a Hősök terére vagy a Jászaira – ahol viszont kénytelenek a közvélemény mindennemű ellenzését eltűrni, olykor persze jogosan, de a legtöbbször jogtalanul. A káros tényezőkhöz sorolhatók a rend őreinek felbukkanása és közbeavatkozása is, legyen az rendőr, vagy biztonsági őr.
A lassan kultuszhellyé növekvő Erzsébet tér képes volt társaságok és egy konkrét mag kialakítására, viszont a fiatalság színes rétegeit felvonultató mivolta révén csak rontott a megítélést befolyásoló helyzeten: olyan vélemények is napvilágot láttak, melyekben az ott deszkázókat szinte a 15 éves punkokhoz hasonlítják. A sorozatos kisebb-nagyobb balhék a többi szubkultúra képviselőivel, a gyakorláson kívül a társaság hangulatára és a személyes kapcsolatokra is elég negatív hatással voltak, persze megint a szépmúltú helyeken felcseperedőket sújtva leginkább. A hiány – egy-két igazán és számos kevésbé jó rendezvény mellett - megfosztotta a sportolókat a hangulatos és nívós versenyektől is. Szerencsénkre még ezek után is maradtak olyanok, akik szerettek volna tenni a gördeszkázásért, így tavalyelőtt, hosszas csend után megnyitotta kapuit a magánkézből megépülő csepeli medence, a Bronzöntő Pool, ahol a hullámzós trükkök után kiváló bulikat lehet rendezni, emellett minden igényes és európai színvonalat képviselő jelleget kapott. A pool a változás szelét indította meg ezzel, mivel ugyancsak ráfért egy közösséget kovácsoló hely a fővárosi, néhol szétzilált deszkás társaságokra, akik között a régi arcok mellett már az új talentumok is nyitogatták virágaikat várva a megmérettetésekre.
(A CIKK FOLYTATÁSÁT HAMAROSAN MEGTALÁLJÁTOK A SMIRGLIN)
