Ez a nap is eljött. Tudtuk már jó ideje, készültünk rá, reméltük, hogy maradandó élményben lesz részünk. De ami az említett 24 óra leforgása alatt történt, az talán minden számításunkat felül múlta.
A Supra Footwear csapata egy masszív európai turné után - ami Berlint, Prágát és Bécset is magában foglalta - érkezett hozzánk befejezni az utazást. A legendák és a fiatal zsenik többsége már fáradtan és összetörve, ám néha még a rajongóknál is nagyobb lelkesedéssel sétáltak be a Lokál Skateshop elé, ahol már őrjöngő tömeg fogadta őket. A számukra talán kissé futószalagnak érzett aláírás osztás végeztével a Deszkás Piknik hagyománynak mondható felvonulásával folytatódott a program, ahol a szupercsapat jó néhány tagja is feloldódva hajtott pár száz hazai deszkás, a villogó rendőr járművek és a meglepődött járókelők között.
Lehet tavaly Nyjah-ék durvábban pakoltak oda a profik számára tényleg max pötyögősnek mondható Erzsébet téri pályára, de ezúttal a végletekig közvetlen arcokat ismerhettünk meg a sokaknak egy évtizede példaképeknek számító deszkások személyében. Míg Spencer Hamilton, Nick Tucker, Lucien Clarke és a náluk még mikrofon sérójával is egy feljebb kisebb Kevin Romar alaposan megszenvedett pár szédítő trükkért, addig a jó öreg Tom Penny a Pikniktől megfáradva a sátor alatt chillezett többek közt a befordultnak tűnt, ám bárkivel szívesen pár szót váltó Terry Kennedy társaságában.
Furby jobb bokáját elnézve esélytelennek látszott, hogy deszkára álljon, de az elvarázsoltra piázott Neen Williams-hez - aki később még cipőit is valakinek odaadva zokniban mászkált - hasonlóan ő is elvegyült az egybegyűltek között. Lizard King hozta a formáját és grabjei mellett még egy deszkára szerelt hintalóval is átszántotta a piramist, amit - az egész demo alatt hangosbemondóval a tömeget éltető - Chad Muska vezényelt. A hangulatos kavalkádban már fel sem tűnt a nyomós okok miatt hiányzó Stevie Williams, Keelan Dadd és Boo Johnson másholléte.
Erik Ellington-hoz odalépve mindenkinek egy kicsit része lehetett abban az odaadásban és élvezetben, amit ez a sport a legnagyobbjai számára jelent. A Supra és a Deathwish atyja úgy nyilvánul meg, mintha már ezer éve ismerné az embert és ő érzi magát megtisztelve, ha valaki mond neki pár felemelő mondatot.
És akkor itt van ugye maga Jim Greco. A 36 éves veterán mindenkit meghazudtolva rakta oda magát, hatalmas esések kíséretében próbálgatta trükkjeit, például a piramist teljesen átszálló Bs 360-ját, melyet nem hagyott beadatlanul. Tiszteletre méltó, hogy verejtékezve, félholtan is bárki mellé beállt szívesen egy fotó erejéig, illetve fáradhatatlanul dobálta autogramjait és a plakátok hátuljára rajzolt kalapácsait.
Az Erzsébet téri események után gőzmozdonyként érkezett az afterparty, ahol a csapat nagy része jelen volt és együtt iszogattak, dumálgattak, illetve a Muskabeats-re bólogattak a jelenlévőkkel. A tengerentúli brigád hajnalig nyomta a bulit, nagyon tetszett nekik Budapest és persze a magyar lányok.
Talán illik megjegyezni, hogy sok kritika éri mostanában a disztribúciót és márkáikat (DC, Supra) a hazai eldivatosodás miatt. Ezzel lehet egyetérteni, és vitatkozni is, de tény, hogy a két márka (és az őket összefogó disztribúció) egy év alatt a világ talán két legerősebb csapatát hozta el Budapestre, ami azért mégiscsak önmagáért beszél.
Ez volt tehát eddig az év legnagyobb eseménye, és az egyik legjobb Deszkás Piknik mind közül, az élményért óriási köszönettel tartozunk a szervezőknek és a Supra-nak, akik lehetővé tették a csillagok együttállását.
Az eseményről készült galériánkat megtekintheted ITT!
